Sziasztok:) Szombaton kórházba kerültem ezért nem írtam...de most már élek és vidulok:) szóvaaal itt egy nagyon szerelmes és nagyon aggódós nagyon hosszú rész :D remélem tetszeni fog (:
Johannie.xx
Johannie.xx
4.Rész
*Louis szemszöge*
Miután láttam, hogy Liam közeledik Tami felé, bennem is volt egy érzés hogy most vagy soha, ezért elindultam a színpad eleje felé. Miután elindultam felfedeztem valamit..vagy inkább valakit Johannie mögött, ezek után már csak annyit láttam, hogy a nekem oly kedves lány a földre zuhan...beveri a fejét..mégegyszer felnéz és elájul. Itt számomra semmi nem volt fontos, csak az hogy megnézzem mi van Johhannieval, ezért abba hagytam az éneklést leugrottam a színpadról gyorsan felkaptam Annie-t és hívtam a mentőket..miután kiértem a stadionból mindenki engem nézett.., hogy mégis mit csinálok a koncertnek még nem is a közepén..csak is az elején. majd mikor Tamaráék is kiértek, láttam nem csak én vagyok ilyen vakmerő, mert a lány Liammel az oldalán jött ki. Láttam rajta, hogy teljesen kétségbe van esve hiszen a legjobb barátnőjéről van szó. Egszer csak megláttam a szirénázó mentő autót és egy kis megkönnyebbülés öntött el, már nem voltam olyan feszült, így a mentősökkel már viszonylag normálisan tudtam komunikálni, majd a mentős utolsó kérdése ez volt:
-Van itt a kis hölgynek hozzá tartozója? Erre kérdésre gondolkodás nélkül ezt feleltem:
-Én vagyok! miután feldolgoztam saját szavaimat...és észre vettem a fura tekinteteket, már nem tudtam mit csinálni...beszálltam a kocsiba és egész úton fogtam az én Johanniem kezét, mert ez nekem biztonság érzetet adott.
*a kórházban*
Miután beértünk elkellett szakadnom tőle...borzalmas érzés volt, de nem mehettem be vele, ezért elengedtem a kezét..és az orvos lelkére kötöttem, hogy amint történik valami értesítsen, majd felrakták egy ágyra és eltűntek a hosszú folyosón. Két órával később, megláttam Johannie orvosát a folyosón, és így szóltam.
-Jónapot! Hogy van??-kérdeztem egyre idegesebben.
-A hölgy túl van az életveszélyen..de még kómában van, valószínűleg még 1-2 napig abban lesz.-mondta lassan és nyugodtan.
-értem, köszönöm. De belehet menni hozzá?
-Persze, természetesen..,ha nem zavarja, hogy egy alvó lányhoz beszél..-mondta. Már szinte meg sem vártam a mondta végét..elindultam a kórterem felé. Amikor beléptem..nem azt az élettel teli, vidám mosolygó lányt láttam..:( hanem egy sápadt arcú alvó lányt... ismerem őt alig 3 órája..mégis borzalmas volt így látni. közelebb mentem..jó halkan, bár tudtam hogy valószínüleg semmit nem hall a külvilágból, odahúztam egy széket és leültem. Majd eltört belőlem mindenféle érzelem..aminek egyáltalán nem kellett volna..a "vallomásom" pedig így hangzott:
- Annie, tudom, hogy nem hallasz..de annál jobb. tehát ismerlek kb. 3 órája és úgy érzem hogy nem tudok nélküled élni..
ez számomra irtó furi érzés, mert voltam már szerelmes..de nem.ennyire. Tehát a lényeg, hogy amint felkelsz és kijöhetsz innen valószínűleg mindennek vége lesz és soha többet nem találkozunk..szerintem ezt a döntésemet több millióan ellenezni fogják, de kit érdekel....szeretlek és szeretném hogyha a barátnőm lennél. Miután befejeztem a fejemet lehajtottam és csak pihentem, pár perc múlva azonban mocorgásra emeltem fel a fejem és megláttam, hogy Annie ébredezik. Ez hogy lehet?!?-kérdeztem magamtól, hiszen az orvos azt mondta egy-két napig biztosan kómában lesz. De ez már nem érdekelt amikor megláttam gyönyörű kék szemeit..és felderülő arcát, majd mikor már teljesen elöntött a boldogság, így szól:
-Te hogy kerülsz ide? Hol van Tami? Mi történt?-ezekkel a kérdésekkel fordult felém. Én pedig belekezdtem a válasz adásba.
-Én hoztalak be a kórházba. Tami pedig hazament Liammel mert nagyon fáradt volt. Épp a koncerten voltunk és téged valaki hátulról elrántott, beverted a fejed és elájultál majd hívtuk a mentőket és ők elláttak téged, ez mind tegnap volt. Így már emlékszel?
-Igen emlékszem,..de valamit még mindig nem értek.
-Mi az?-kérdeztem.
-Mi volt ez a vallomás? Erre a kérdésre elkerekedtek a szemeim és csak néztem. Majd 5 perc csönd után sikerült megszólalnom:
-Hááát öhhmmm.....csak elmon-itt félbe szakított és így szólt:
-Louis ne is folytasd! Neked baratnőd van, méghozzá egy irtó gyönyörű lány..tudod Eleanor..és te szereted őt! És miután vége ennek az egésznek te szépen elfelejtessz engem...én pedig tovább álmodozok..és itt a vége fuss el véle...ez a mi storynk vége. És eszedbe ne jusson hülyeséget csinálni!!
-De Annie, én szeretlek..és ha mindent hallottál ezt is..szeretném hogy a barátnőm legyél..mióta először találkoztunk csak te jársz a fejemben és nem tudlak elfelejteni..a koncert óta mióta itt vagyok veled vannak tele a gondolataim..azt sem tudom, hogy El hol van, mit csinál, jól van-e..semmit nem tudok róla. Amit most mondok a 4 fiún és Paulon kívül senki nem tudja, Eleanorral csak média miatt vagyunk együtt...semmit nem érzek iránta. Eredetileg az ő managere találta ki mert nagyobb a nézettsége ha van pasija....ezek után jött Paul, hogy akkor ez a mi nézettségünket is növeli..ezért gyakorlatilag "kényszerből" járunk.
*Johannie szemszöge*
A mikor sikerült felfognom Louis miről is beszél..teljesen lesokkolódtam. Nem tudtam magamhoz térni és megszólalni sem. Pedig kigondolta volna..én biztos nem..nagyon jól játszák
-Én is sz......-és itt elakadt a szavam.
*Louis szemszöge*
Miután láttam, hogy szólasra nyitja a száját, nagyon boldog voltam. Elkezdte mondani amit akart..de csak az első betűig jutott és utána borzalmas sípolás ütötte meg a fülem! Mi ez?!?-kérdeztem magamtól. Majd gyorsan elkezdtem kiabálni:
-Segítséég! Orvost! Erre belépett Annie orvosa és így szolt:
-Kérem fáradjon ki, hogy segíteni tudjunk a barátnőjén.-mondta. A barátnőmön? ez tetszik..:) gondoltam, de most nem ez a lényeg:
-Nem mehetek ki, muszály itt lennem vele!-tiltakoztam.
-Uram, ha jót akar a barátnőjének akkor távozik, most!-mondta keményen.
-Jó, rendben. -adtam meg magam. De amint történik valami értesítsenek.
-Ebben biztos lehet. -ezek után kimentem.
*a folyosón*
Miután találtam pár széket, letelepedtem.Fejemt a kezembe helyeztem és urrá lett rajtam a félelem, az aggódás, a szomorúság és minden más..még az is megfordult mi lesz velem ha elveszítem? miközben ezen gondolkoztam észre sem vettem hogy keservesen sírok..és nem bírom abbahagyni. Tudom nem igen illik egy fiúhoz, hogy sírjon de én mindig is érzékeny típus voltam..majd mikor már csak az járt az agyamban mi lesz vele..és az hogy milyen fáradt vagyok elaludtam.
*5 óra múlva*
Egy fura hangra ébredtem...ez a bizonyos hang Harry barátom-é volt és így szólt:
-Ébresztő..Louii babaa :) hoztam neked répááát-beszélt egyre hangosabban. Hát a répa szóra kinyitottam a szemem..és nem csalódtam Harryben ott volt előttem egy csokor (?!) répa, aminek nagyon örültem, miután felfaltam és elmeséltem Hazznak mindent megkerestem az orvos..hátha mond valamit. Mikor végre megtaláltam és megláttam szomorú tekintetét elkezdett forogni velem a világ..mert előjöttek a sötét gondolataim.
Mára ennyit..de lehet holnap is lesz:) amugy pedig gondolkodtam és arra jutottam valószínűleg 2-3 naponta hozok új részt :D ha valakinek van valami ötlete írja le komiba és ha tetszik valahogy beleszövöm a storyba :)) ha tetsziik komizzatok pls. <3
Johannie.xx
